Ismeritek azt az érzést,mikor a suliban nincsenek barátaid, mindenki utál, és ujjal mutogatnak rád a stílusod miatt? Én ismerem. Sajnos vagy nem sajnos, három éve élem ezeket át. A sulimban szinte mindenki utál mert más vagyok, mint ők, minden lány plázacica ötödiktől felfelé. Én viszont ki nem állhatom a rózsaszínt és a lányos dolgokat. Fekete ruhákban járok, ha sminkelek, feketére. A suliban sokan be is szólnak emiatt, de mér lepereg rólam. Szerencsére holnap költözünk el, ebből a szemétdombból. Vajon jó ötlet? Majd meglátjuk...
A nevem Nagy Leila, 15 éves vagyok. Apukámmal Maxszel és bátyámmal Francoval élek egy házban. Anyukám három éve meghalt autóbalesetben, legalábbis én így tudom. De a történetem közben ki fog derülni az igazság is, amelyet nehéz lenne elhinni, ha nem éltem volna át. Ha szeretnél olvasni egy történetet, amely cseppet sem átlagos, itt a helyed! Kövesd nyomon a történetem, amely rád is vár!
U.I.: Az leső rész ma fent lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése