Utolsó napom a mostani sulimban... végre.
Felkeltem, elvégeztem a reggeli dolgokat. Zuhanyzás közben végig néztem a testemen, amely az elmúlt három év fájdalmát tükrözte vissza. Vágások a kezeimen, combjaimon és egy-kettő a hasamon. A jobb kezemen az apróbb hegek között találni egy vastagabbat. Mélyebbre ment a penge, mint terveztem... fél évig nem zongorázhattam. Igen, nyolcadik éve zongorázom, de nem járok tanárhoz.
Miután lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, bepakoltam, és a többi, majd lementem az ebédlőbe, ahol egy asztal, és körülötte - most már - három szék. Apa az asztalra tette a reggelim, és elment dolgozni, ahogy Franco - a bátyám - is. Hogy anyámat miért nem említem? Nos, három éve pont a születésnapomon elütötte egy autó. Azóta nem július 21-én tartom a születésnapomat. Anyukám halála óta vagyok olyan,amilyen. Apám és Franco azóta sem heverték ki, de én sem. Nos, ennyit a nosztalgiázásról. Miután eltettem a reggelim, elindultam a suliba, ahova utoljára teszem be a lábam...
Mikor beértem, az ajtóban már Cintia és Molly álltak. Cintia egy - festett - szőke hajú, kis mellű lány. Ma rózsaszín miniszoknyát és egy rózsaszín felsőt viselt, ahogy Molly is. Mint két tojás. Nem tudom, hogy nem fagynak meg októberben miniszoknyába...nos, ez már nem az én dolgom. Mikor odaértem, Cintia szólalt meg:
-Ohh, szia, Leila! Annyira rossz, hogy ma látunk utoljára... Nagyon nem fogsz hiányozni - mosolygott gúnyosan.
-Jajj, Cintia, hidd el, ti sem fogtok a kis miniszoknyáitokkal, a magassarkú "ribanc robogóitokkal" - vágtam vissza, mire ideges lett, és letépte a nyakamból a láncom, majd a kukába dobta. Utolsó emlékem anyámról. Nem törődve senkivel, és semmivel, a kukába nyúltam, és a láncot kezdtem keresni. Mindenki rajtam röhögött, de nem érdekelt. Miután megtaláltam a tárgyat, és felegyenesedtem, újra Cintia felé fordultam.
-Esküszöm, ezt nagyon meg fogod bánni - szűrtem fogaim között, majd megszólalt a csengő.
Matekórán beültem az utolsó padba, és elaludtam.
-Légy erős! - mondta anyám , majd eltűnt, s én is felébredtem. A teremben már a másik nyolcadik volt, és mindenki engem nézett. Mintha mi sem történt volna, felálltam a helyemről, és kisétáltam a teremből. A szünetből 7 perc maradt, ez idő alatt odamentem a teremhez, és megettem egy szendvicset.
Miközben ettem, körbenéztem a teremben. Kopott, régi padok, összesen 17. Mindegyikhez két szék tartozik, ők már tudnának mesélni a múltról. A tanári asztal barna, mint a padok, ám sokkal szélesebb. Mögötte egy régi, valaha zöld, mostanra inkább a sok írástól fehéres tábla. A falak talán öt éve még fehérek voltak, de most már össze vannak firkálva. Mennyire nem fog hiányozni ez az egész... Mennyi szenvedést, mennyi bántást kaptam ebben az iskolában. Barátaim soha nem voltak, de talán majd most. Új ház, új élet... mélázásomból a történelemtanár hangja zökkentett ki.
-Áhh, Nagy kisasszony! Remélem az anyagon gondolkodott el ennyire - szólalt meg Fenyves tanárnő, aki köztudottan utált. - Jöjjön, ma maga felel - mint minden órán.
Lassan felálltam az utolsó, rozoga padból, és kimentem a táblához.
-Nos, mikor tört ki a II. világháború? - tette fel az első kérdést.
-1939. Szeptember 1-jén.
-A németek kik ellen nem nyertek csatát?
-Anglia, mert feltalálták a radart, így nem tudtak légitámadást indítani ellenük - fejtettem ki.
-Nem kértem indokot - szólt rám szigorúan.
Az egész órán feleltem, és amiért egy válaszom a tízezerből rossz lett, négyest kaptam. Kaja szünetünk 20 perces. Kimentem az udvarra. Ahogy kiléptem, szembetaláltam magam - remélem utoljára - a négy platánnal, az alattuk lévő zöld füves térrel. A fáktól jobbra volt a kézi- balra pedig a kosárpálya két palánkkal. A füves terülten hét pad volt elhelyezve a platánok árnyékában. Még üres volt az udvar, a folyosók is... kisétáltam, a leghátsó padra leültem, bedugtam a fülhallgatóm, és hallgattam az éppen szóló Anti Fitness Club - Még vár ránk ez a Föld című dalt. Hirtelen kivágódott az udvarra nyíló ajtó, és kizúdultak rajta a kicsik, utánuk pedig a nagyok, s az udvar megtelt élettel.
Sziasztok! Hát ez lenne az első rész. Remélem tetszik. Komika, véleményeket várok. A következő rész nem tudom mikor fog felkerülni, de próbálok sietni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése